Az elmúlt pár évben még csak megszorongatni sem tudták hazánkban. Azt mondja, ha a legjobbját hozza, ez így is marad egy jó darabig. Krausz Gergely remek évet tudhat maga mögött, egyedüli magyarként bekerült a világ 100 legjobb tollaslabda-játékosa közé.

– Még három külföldi versenyre vagyok hivatalos az idén, de lehet, hogy ezeket kihagyom, mivel a világranglistán elért 95. helyezésemmel teljesítettem az idei esztendőre kitűzött célomat – kezdte értékelését Gergő.

– Minek köszönhető a kiegyensúlyozott teljesítmény?

– Leginkább annak tudható be, hogy egy új edzővel, a skót Alan McIlvainnel készülhetek idén a klubomnál, a pécsi Multi Alarm SE-nél. Érzem magamon a folyamatos fejlődést, az utóbbi évek kemény munkája most kezd beérni, és ebben nagy szerepe van az új trénernek is.

– Ha jól tudom, a tollaslabda mellett dolgozik is.

– Villamosmérnökként sikerült elhelyezkednem Pécsen, napi négy órában, így marad bőven időm reggel és este is edzeni. Többnyire kétórás tréninggel kezdem a napot, majd munka után két és fél órát gyakorlok a teremben. A hétvégéken általában versenyeken indulok.

– Milyen a sportág támogatási rendszere?

– Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az egyesületünk fő támogatója biztosítja a megélhetésemhez szükséges anyagi hátteret. Úgy tudom, pillanatnyilag én vagyok az egyetlen tollaslabdázó Magyarországon, aki meg tud élni ebből a sportágból. Sokat köszönhetek a szüleimnek is, akik mindig támogattak. Remélem, egyszer majd viszonozni tudom mindazt, amit értem tettek.

– Mit tartogathat a jövő számára? Beszélhetünk-e olimpiai szereplésről?

– Már többen szóba hozták Tokiót. Eddig ugyan elhessegettem a gondolatot, de most azt mondom, ha továbbra is keményen dolgozom, akkor az első férfi tollaslabda-játékosként részt vehetek a 2020-as nyári olimpiai játékokon.

– Miként látja a tollaslabda infrastrukturális helyzetét?

– Sokkal jobb állapotok között sportolhatunk, mint pár éve. Négy tollaslabdacsarnok épült nemrégiben Magyarországon, egy Szegeden. egy Pécsen, egy Budapesten és egy pedig Cegléden. Itt a körülmények kifogástalanok. Sajnos szeretett klubom Móron már megszűnt, de Fehérváron vagy Seregélyesen továbbra is szép számmal űzik ezt a csodálatos sportot.

– Milyen időközönként látogat haza, Mórra?

– Havonta egyszer legalább meglátogatom a családomat. Itt nőttem fel, ide jártam általános iskolába és ebben a városban lett belőlem tollaslabda-játékos. Sokat köszönhetek Mórnak.

feol.hu